Ubi virtus, ibi victoria! - Abandoned

Mérföldkőhöz érkeztem ma délelőtt. Megvan a 40 ezer karakter. Innentől már a terjedelemtől nem kell félnem. Remélem. Ójee.

Utolsó nap az egyetemen. Utána már csak vizsgák. Weird.

Hát ez az előadás... hát... hát... egy nagy libafos volt. Megint az információk. 10 percre készültem, volt 7. Alapból kevés, de így még rosszabb. Szóval, morr.

Holnap tehetségnap. Érdekes, nem mondhatnám, hogy rémesen izgatott lennék.. egyelőre. A múltkori egészen jól sikerült, talán ez is hasonlóképp lesz. Csak az a problémás, hogy 10-re bemászok, aztán sorra kerülök kb fél négykor. Kíváncsi leszek, mennyire leszek... éber.

Fogfájás. Ez már nem vicces. Muszáj lesz fogorvoshoz menni a közeljövőben. Imádom.

Hmhm... német történelen zh. Nem volt nehéz. Bár még mindig nem tudok rájönni, hogy írhattam Bundestag helyett Bundesratot. Zavaros, már abban sem vagyok biztos, hogy jól emlékszem.

Ijeszteget a laptop... reggel bekapcsolom, és kb 5 perc után eddig ismeretlen nem is tudom.. kékhalálszerűség. Csak annyit tudtam kivenni abból a két másodpercből, hogy fizikai memória listázása, aztán újraindult... Valahogy nem jönne jól, ha elcsesződne így a szakdolgozatírás…

Unalom. Mondjuk megmozdulni sincs kedvem. Nem túl előnyös kombináció, és még az időjárás is nyom rajta. Csütörtökön tehetségnap, most már tényleg. Bár azt nem igazán értem, miért nem hirdetik meg rendesen - arról nem is beszélve, hogy mi, az előadók még mindig nem…

Melankólikus, elmerengős nap. Kicsit negatív. Kosár elég gyatrán ment, elég szerencsétlen voltam, aztán rohantam haza, hogy vissza tudjak rohanni konzultációra, bent meg vártam egy órát, és eredmény nélkül tértem haza. Holnap újra. Triszkaidekafóbiások vigyázzatok…

Ez a mai izgalmas szeminárium+előadás kombó arra volt jó, hogy bővítsem a szakdolgozatom. Win!