Nagyon gyorsan pörög az idő... egy évvel ezelőtt már harmadik napja dolgoztunk Leibnitzben. Szívesen visszamennék, hiányzik az egész feltárás - bár az sem volt éppen problémamentes, de mégis tetszett. És legalább kiszakadtunk kicsit a magyar közegből.
Közben susnyás-improvement: A területet tovább bővítettük, két kisebb sátor már felállítható. Tegnap úgy volt, hogy kipróbáljuk (a kint sátrazást), de végülis nem lett belőle semmi, sajnos. Nem rajtam múlt.
Hiányzik. Megint. Talán csak azért, mert nincs más. De most minden eddiginél jobban érzem a hiányát. Az Ő hiányát. Tegnap este a tűz mellett, Tomiékat nézve eszembe jutott, milyen volt egy éve. Hiányzik a "szió Nyuff". Hiányzik az a mindent betöltő érzés, amit csak egy kapcsolat adhat. Család, barátok... mindenki ezt szajkózza. Na igen. De ez kevés. Nekem több kell. Ezt az űrt ők nem tudják betölteni, bármennyire is szeretem őket. Nem ugyanaz, nem lángolok tőle belül. Nincs mi megtartsa a lelkemet. nincs kire gondolnom, nincs semmi a zászlómon. Talán csak az Istenek képei... igen, ők. De ez még mindig nem elég. Szeretetre van szükségem. Az űrt be kell tölteni. Csak azt nem tudom, hogyan tegyem. Eddig mindig próbálkozásom kudarcba fulladt. Egy óriási sűrűségű anyagpont a lelkem, ami az ősrobbanásra vár. Ha túl sokáig áll kihasználatlanul, elporladhat.
Ma, a születésnapomon Ő hiányzik. Bármit is tett, azt nem tudta kitörölni, amit egy éve éreztem. Az emlékek fojtogatnak. Elszorul a torkom, ha Rá gondolok... pedig nem szépen ért véget. És mégis. Még így is. Érzek... valamit. Bár talán csak a magányom egyetlen kapaszkodója. Vele éreztem meg először, milyen az, ha az embernek van valakije. Ő volt az első. Az első, aki viszonozta is az érzelmeimet, sőt. Kezdek belefáradni a szélmalomharcokba. Túl sok volt már... semmi sikerélmény. Bizonyára rémes vagyok mások szemében. Ebből a szempontból. A többi most kevésbé érdekel... ennek kéne rendbejönnie. Lehet, hogy tényleg el kéne mennem innen, Szombathelyről. Megfojt...
Egy éve Ő nem volt itt. Készülődnie kellett, holnap érkezett vissza, itt aludtunk, majd két nap múlva indultunk Leibnitzbe. Ott ütött be valami... csak az akkor még nem éreztem. De ma még minden jó volt. Vissza akarom hozni a pillanatot. De nem tehetem.
So alone..
Nahát, ahhoz képest, hogy 20 meghívottból öten voltunk, nagyon is jól sikerült a tegnapi esti sütögetős-iszogatós est. A tűz szépen égett, sült a kolbász és a szalonna, mellette meg kellemesen el lehetett beszélgetni. Ha minden úgy alakul, akkor nem ez volt az első és utolsó a nyáron.
A kutya ébresztett. Már este is randalírozott valamit az alsó szinten, de ma reggel újrakezdte. Kelhettem fel. Visszaaludni meg már nem akarok. Még a széltől is fél. Kutyadisznó.
A susnyás az első, kisebb létszámú röffenéshez előkészítve. A kidöntött fát feldolgoztuk, a terület egy egész szép darabon meg van tisztítva. Még mindig kérdéses, hányan leszünk, de jó lesz. Most épp nem túl szép az idő, de ha nem esik (kopp-kopp), akkor nem lesz probléma. A fák közé a szél már nem jut el túl nagy erővel. Sokszor semekkorával.
Álmos vagyok. Kutyahülye. Hülyekutya.
Susnyás-kiépítés 2. fázis: Már van hevenyészett fatárolónk. Ma úgy dolgoztunk, hogy végig dörgött az ég. Két nagyobb felhő is elvonult... mellettünk. Szeretek ezzel foglalkozni.
Susnyás vs. mi 0:1. Bár sok a csalán, és alig találtuk meg a helyet, de egy egész szép területet megtisztítottunk és kidöntöttünk egy veszélyesnek ítélt (már előző alkalommal is csúnya) fát. Büszke vagyok magamra.
Újabb susnyásbuli kialakulóban. Ma terepszemle és rendezés. Jóóóó lesz.
Hmm.. mik is történtek az utóbbi napokban...
Szerda: teljesen kiesett. Lövésem sincs, mit csináltam aznap. Talán azért nem emlékszem, mert nem csináltam semmit. Seems legit.
Csütörtök: Konzulens-látogatások. Kiderült, hogy se munka, se ásatások nincsenek a környéken. És nem is nagyon lesznek. Dicső k(m)orrmányunk az egész tudományos ágazatot elkaszálta. Viszont van egy jó hír is: elképzelhető (még nagyon sok kérdőjellel), hogy társszerzőként publikálok csoporttársammal az Ókor folyóiratban. Mindketten csanaki épületeket dolgoztunk fel, össze kéne írnunk kettőnk munkájáról egy 8-10 oldalas összefoglalót, néhány képpel illusztrálva. Aztán majd eldöntik, bekerül-e. Annak ellenére, hogy ezen kívül más eredmény nem volt (szerettem volna ásatásokra menni gyakorlatot szerezni), mégis jó kis elbeszélgetős napot zártam, megérte. A NÖK-ben még pálinkáztunk is.
Péntek: azaz tegnap. Szülinapozás, jó társaság, vodkában fürdő gumimacik. És ez átcsúszott
Szombat: valamikor kettő körül indulás gyalog haza. Egész szép táv, de élveztem, hajnalban jó futkározni, alig vannak emberek. Ami meglepő, hogy a majd' teljesen kihalt városban hazafelé tartva összefutottam az egyik töröközőnapos sráccal. Közben meglepődve konstatáltam, hogy nem meszze tőlünk egy nyest szedte tappancsait az úton keresztül. Nem nézett körbe. Ez 30 000 forint. Még ezzel a kis kitérővel is egész jó időt futottam, valamikor fél négy körül zuhantam ágyba. Egyébként amíg a sztyeppén sétáltam, pont a falu fölött volt a vörös sarlóhold. Bezzeg lefényképezni nem tudtam.
Kilenc körül kelés, mert abban a hitben voltam, hogy kell. Aztán kiderült, hogy mégsem. Jippijájé. No mindegy, ma sörözgetés, szivarozás lesz este.
És ennyi.
Hát ez nem volt egyszerű... De nagyon jól jött ki.
Fél hatkor ébresztő, fél nyolckor irány be. A kezdés 8:30-ra volt kiírva - itt legalább volt időpont, nem mint a védésen. Harminc feletti létszámmal indult a csoport három éve, abból most 11 próbálkozhatott meg az államvizsgával. Végül kicsit késve, de el is kezdtük, az első kört még kihagytam, de amint lehetett, be is mentem következőnek. Ahhoz képest, hogy a legjobban a legelső tételnek örültem volna, kihúztam a legutolsót. Na most ott elsőre kisebb szívmegállás, mert nemcsak hogy bonyolult téma (az államszocializmus kiépülése, Rákosi, 56, Kádár), de ráadásul a két vizsgáztató közül az egyiknek a szakterülete, akinél a vizsgák elég.. érdekesek szoktak lenni. Itt az érdekes nem feltétlenül rosszat jelent, de olyanokat tud kérdezni, hogy a fülem kettéáll, és elég részletesen. Na most, tekintve, hogy államvizsga, nagy téma stb., nem tudtam, mire készüljek, milyen mélységekben kell elmondanom.. Végül is kb másfél óra múlva sorra kerültem, és meglepő módon elég volt viszonylag nagyvonalakban magyaráznom (leginkább a pontos dátumokat kerültem), de így sem jutottunk tovább húsz perc alatt a Rákosi kor végénél. Még néhány kérdés a későbbi időszakokról, kb egy oldalt mondtam el a kettőből, aztán köszönönés. Az eredményt csak a végén tudtam meg.
Ez volt 11-kor. Persze a szokásos cigikörök után elmentünk megrendelni az egyedi cimkés borokat a konzulenseknek, vettem szivart (mert hát na), aztán várakozás. És még több. Egészen 3-ig. Eredményhirdetés, meglepő módon jeles, ami összvissz annyit jelentett, hogy a diploma maga az év végi eredményekkel 4,6, vagy valami hasonló - ez még változni fog a végleges diplomában. Vagyis abban, amit diploma helyett kapok, amíg meg nem lesz a nyelvvizsga. De a lényeg: győzelem!
A mi csoportunkból mindenkinek sikerült (voltak még levelezősök, két szakosok, korábbi versenyzők), egyedül egy ember vérzett el, róla meg nem tudom, hogy pontosab ki, bár egyszer-kétszer találkoztam vele órákon.
Természetesen irány a Két Medve, sörözés, ünneplés. Most pedig... relax.
