Jó kis szombat... Velemi gesztenyeünnep, kiváló társaság, jó környezet, utána Medve, rémesen tömött, de a társaság ugyanolyan kiváló. Kár, hogy a szombat csak 24 órából áll, igazán kérvényezhetnénk már, hogy bővítsék ki legalább 36-ra.

Folyamatosan formálódom... eleddig ismeretlen érzések kerítenek hatalmukba. Furcsa gondolataim vannak (magamhoz képest, és most nem a szokásos hülyeségekről van szó). Aludni már két hete nem tudok rendesen. Az éjszakák folyamán mindig felkelek, legalább egyszer. Nem vagyok kipihent, gyorsan elfáradok - bár ez nem újdonság. Egyik pillanatról a másikra változik a hangulatom. És az eddigiekhez képest jóval többször iszom - ennek mondjuk jórészt az egyetem az oka (viszonylag sok és hosszú szünet), de ez végül is nem magyarázat. Nem mintha zavarna. Sokszor van jó társaság.

Sok minden változott... Stressz és düh. Másrészről egyre nagyobb nemtörődömség. Elnyomott érzések. Keményíteni kell a bőrt. Késélen táncolok, jobbra a fekete, balra a fehér, ha átjutok, talán szürke. Nem félek a zuhanástól.