Noshát, újév, de majdnem ugyanaz a világ, "néhány" törvényt kivéve (a dohányzásostól borsódzik a hátam), de remélem, lassan lelövik az egész bukott bandát.

Nade, a létezés más szintjein nem tudom, miért kéne változásokban bíznom, avagy félnem tőlük. Egyedül az okoz majd nehézséget, hogy ne felejtsem el, hogy 1 helyett 2-t kell írni. Minden más olyan, mint régen, mint eddig, mint tavaly, meg azelőtt, azelőtt azelőttazelőtt... Persze hó eddig nem esett, de mindegy, latyakozhatunk majd februártól áprilisig, élvezni fogjuk, biztosan, és a hótolók is felkészültek, természetesen...

Itt meg csak megint egy vizsga, tanulni kéne, de alig megy. Majd megint az utolsó pillanatban, pánikszerűen, ahogyan azt már megszokhattam magamról - és még azt mondják, hogy a probléma felismerése közelebb visz a megoldáshoz. Keh.

Nincsenek fogadalmaim, mert minek. Úgysem tartom be. Kívánságom minek legyen? Eddig sem teljesült. Hát akkor nincs más hátra, mint tovább úszni, aztán ha elfáradok, visz majd az ár. Az legalább - relatíve - állandó.

 Szóval, hamár feldaraboljuk a végtelen és nehezen értelmezhető időt, és a daraboknak van eleje és vége, hát legyen: íme az új cafat második napja, legyetek jók, meg ilyesmik, akinek van fogadalma, tartsa be, a legjobbakat, meg kitartást a következő szakadásig - van ennek értelme? Mindegy.