Hát, azt hiszem az eddigiek közül ez volt a legjobb. Kilencen voltunk (gyors fejszámolás - igen, vagy ráfogom, hogy történésszerűség vagyok), kicsit döcögősen indult ugyan, de végül belehúztunk, és a hajnal első fénysugaraitól hajtva tértünk végül vissza öt órakor. Jó emberekből és alkoholból nem volt hiány, a tűzgyújtással ugyan adódtak gondok, de megoldottuk - ha sehogysem ment, akkor jött a vaku (lámpaolaj, egyenesen rá. Fincsi).
Most agyhalálközeli állapot, azt hiszem, ezután a hét után kell egy-két nap a regenerációra.
Még több ilyet!
