Érdekes álmom volt az éjjel (vagy inkább reggel): gyilkos voltam. Ha jól emlékszem, öt embert öltem meg, néhányat véletlenül, volt viszont olyan is, akit nem. Bár magukat a tetteket nem láttam, de emlékeztem rájuk, és amikor buszon (azt hiszem) mentem valamerre, és kitekintve az ablakon valamiféle repülőszerkezet füstölgő roncsait láttam rendőrökkel körülvéve, tudtam, hogy én voltam az, és kicsit tartottam is a karhatalomtól. Tisztán emlékszem, hogy az álmomban azon gondolkodtam, mit fogok ezután csinálni, és némi nosztalgiával gondoltam vissza a 2011-es évre, hogy akkor még semmi hasonló gondom nem volt.
Aztán felébredtem, és örömmel konstatáltam, hogy nem, nem vagyok gyilkos. Hmm.. túlteng bennem az agresszió, amit nem engedek ki? Nem tudom, mert magukat a gyilkosságokat nem láttam, tehát nem éltem ki semmiféle dühömet, inkább a szorongás volt meg, a felelősségrevonástól való félelem. Viszont bűntudatot nem éreztem. Fogalmam sincs, mi váltotta ki ezt az álmot, de érdekelne.