Talán gyengécske, de nem érdekel, valamiért jól esett megírni. Az előbbi álom által inspirálva:
Az öt halott álma
Öten voltak.
Kezem által haltak.
Egyre emlékszem,
légben szállt,
de én lehoztam,
felnéztem, s így szóltam:
Nem jutsz tovább.
Az emlékeket elmosta
a nagy folyó,
ki a négy?
ki a maradék?
Nem látom.
Nincs bűntudat,
csak tovaröppenő
nyugalom,
Ez a napom,
melyen egy fogaskerekem
elhagyom.
Én lennék?
Magamat öltem?
Nem tudom,
kattog a maradék,
hol járt a lég
magasztos harcosa?
S miért zuhant alá
általam?
Vége lett tán,
mint a sosem látott tél,
eltűnt, már nem él.
Az én darabom?
S ki a négy?
- kérdem ismét,
mit veszítek még,
ha ezt az egyet
sem tudom.