Talán gyengécske, de nem érdekel, valamiért jól esett megírni. Az előbbi álom által inspirálva:

 Az öt halott álma

Öten voltak.

Kezem által haltak.

Egyre emlékszem,

légben szállt,

de én lehoztam,

felnéztem, s így szóltam:

Nem jutsz tovább.

Az emlékeket elmosta 

a nagy folyó,

ki a négy? 

ki a maradék?

Nem látom.

Nincs bűntudat,

csak tovaröppenő

nyugalom,

Ez a napom,

melyen egy fogaskerekem

elhagyom.

Én lennék?

Magamat öltem?

Nem tudom,

kattog a maradék,

hol járt a lég

magasztos harcosa?

S miért zuhant alá

általam?

Vége lett tán,

mint a sosem látott tél,

eltűnt, már nem él.

Az én darabom? 

S ki a négy?

- kérdem ismét,

mit veszítek még,

ha ezt az egyet

sem tudom.