Mostanában néha úgy érzem, az emberi kapcsolatok csak terhet jelentenek... nélkülük csak lebegnék. A semmiben. És néha talán oda is kívánkozom. De aztán eszembe jut, hogy nélkülük semmi lennék. Hiányoznának az emberek. Valahogy úgy érzem, néha fontos vagyok. Élvezem, ha segíthetek, még ha csak szürke eminenciásként is.
Vannak olyanok viszont, akik nem tudják, hogy a túlzott szeretetkimutatás egy bizonyos helyzetben terhes lehet a másik fél számára. Talán én is ilyen voltam.. bár az más volt, ott párkapcsolatban voltunk. Ez nem az, mégis, a viselkedése olyan, mintha az lenne. Nem mintha nem szeretném, de ezt is már-már tehernek érzem... megfelelési vágyat generál. Ami káros lehet. Kicsi a szociális érzéke.. viszont nagyon érzelmes. Megbántani nem szeretném, ezért nem is szólok neki. Végülis ez nem is olyan rossz dolog. Csak később, egy esetleges kapcsolatban kell majd jelezni, hogy óvatosan az ilyenekkel.. bár talán nem is kell. Meglátjuk.
Kattog az agyszerkezetem...
