ééés utolsó susnyásrendezés, délután jutott eszembe, hogy a következő napokban nem lesz időm lemenni, úgyhogy összeszedtem magam, és 35 fokban farmerben kiindultam. Út közben kitértem egy kicsit, hogy megnézzem a patakot, régen másztam le a partján. Namost patak nem volt, csak száraz meder, ez eléggé meglepett. Rendben, alapból nem nagy vízhozamú, na de ennyire szárazság lenne? Na mindegy, sétálgattam benne egy kicsit, előttem két fényképet, és mentem tovább. Út közben megnéztem a víztározót, rögtön odaértemkor megijesztettem egy szürkegémet. De rég láttam szürkegémet. A víztározóban még volt valami (bele már nem folyt semmi), viszont az is iszapos, mocsaras, békanyálas undormány. Nem tudom, mit esznek ezen a gémek.
Kiérve kiganalyoztam a tűzrakóhelyet, gyűjtöttem fát, irtottam a csalánt, és anyáztam: a kis trollcsalánok már előbújtak, pedig kb két hete írtottuk ki őket. Szívós kis dögök. Ezzel elment egy-másfél óra, utána gondoltam megnézem, hogy a patakmeder hogyan néz ki arrébb. Átvágva a bozóton meg is találtam. Hát, nem sokkal szebb, a víz épphogy áll pár centin.
Ezután indulás haza, Simpsonsnézés, és leledzés. Megérte kimenni.
