Vannak dolgok, amikben nincs szerencsém. Viszont van egy olyan területe az életnek, ahol a sors kegyes volt hozzám. Ezek a Barátok (nagy B-vel).

Mindig voltak, és remélem, lesznek is. Nem szeretek sorrendet állítani, hogy ki a legjobb... Ilyen számomra nincs. Számomra ez lehetetlen. Egyiküket sem tudom a másik elé helyezni. Mi alapján? Hogy hányszor találkozunk? Ahogy az élet hozza. Nem ez az érdekes.

Vannak páran, és bennük száz százalékig megbízok, ha kell, még az utolsó lépést is megtenném. És tudom, hogy ez fordítottan is igaz. Ők ismernek igazán. Ismerem őket én is. Mellettem vannak, ha szükség van rá, és én is mellettük vagyok, ha kell. Sorolhatnám még, de azt hiszem, nem szükséges.

Fontos dolog ez... még ha minden területen nem is elégítik ki az embert (és ezzel most nem céloztam semmire), mégis, nélkülük üres minden. És hálás vagyok azért, hogy nem szenvedek hiányt, legalább ebben. Hálás vagyok Nekik.

A félreértések elkerülése végett: még mindig hím vagyok, ez csak úgy jött.